Magyarország egyik legkisebb történelmi borvidéke, a Vértes hegység déli, nyugati lankáin talált otthonra. Az itt lévő löszös, mészkőtörmelékkel kevert és az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, kiváló termőhelyet biztosít a szőlőnek. Mikroklímáját egy a Bakony és a Vértes hegység között elnyúló tektonikai törésvonal, a Móri-árok időjárása alakítja.
Az első írásos emlék 1231-ből való. Csák Miklós nagyúr örökhagyó levelében említik a móri (vajali) szőlőket, de szőlőtermesztés valószínű itt is volt már a római korban is. A borvidék fellendülését a Lambergek által ide telepített kapucinus rendek és német telepesek, a magukkal hozott korszerű eszközeik, fejlettebb szőlő és borkultúrájuk és nem utolsó sorban szorgos munkájuk biztosította. A móri kapucinus szerzetesek szoros kapcsolatot ápoltak tokaji rendtársaikkal, akik állítólag, Ezerjó szőlővessző küldésével segítették a móri szőlők telepítését.
Élénk savak biztosítják üdeségét, eltarthatóságát. Gazdag illatok vezetik fel a friss zamatban gazdag ízeket, melyek a testes, száraz, tüzes borok sajátja. Klimatikus adottságai egyes évjáratokban lehetőséget teremtenek az aszúsodásra, melyből kiváló édes bor készíthető.
A Móri borvidékhez, a Mór OEM termékleírásában szereplő alábbi települések tartoznak: Csákberény, Csókakő, Mór, Pusztavám, Söréd, Zámoly szőlő termőhelyi kataszter szerint I. és II. osztályú területei.
A borvidéken 398 ha szőlővel beültetett területéből 382 ha termő szőlő,aminek 92,4 %-a , vagyis a borvidéken engedélyezett szőlőfajták meghatározó része fehér borszőlő. Mór neve az Ezerjóval (62 ha) fonódott össze, de jelentős területet ural a Chardonnay (57 ha), Sauvignon (36 ha), Király leányka (22 ha) Zöld veltelíni (20 ha). A Generosa (18 ha) e borvidékről indult ország hódító útjára. Számot tevő ültetvény van Cserszegi fűszeres (13 ha), Irsai Olivér(13 ha), Tramini (13 ha), Zenit (13 ha ) fajtákból. Kékszőlőből a korábbi évekhez képest, bár mérsékelten, de növekedett a termőterület nagysága. Két fajta emelhető ki: Kékfrankos (11 ha) és Merlot (9).