A Bükk hegység déli lejtőin helyezkedik el. Éghajlata az országra jellemző kontinentális jegyeket tartalmazza, amelynek szélsőségeit a Bükk hegység mérsékli, a téli nagy hidegektől megvédi a szőlőket. A termőhelyeinek, az úgynevezett szoknya területén kialakult talaja, a riolit tufán képződött lösz, a fekete nyiroktalaj és a különböző erdőtalajok.
A Bükk hegységben már évezredekkel ezelőtt megtalálták a vadszőlő nyomait, ami viszont még nem jelenti bizonyítottan a szőlőtermesztés kezdetét. Az első írásos bizonyíték a termesztett szőlőkről a XIV. századból maradt fenn. 1503-ban II. Ulászló erősítette meg Miskolc város borszabadalmát. A XVIII. században ezen a borvidéken keresztül vezetett a Lengyelországig vezető borút. A Filoxéra vész az addig virágzó ültetvényeket kipusztította, újra talpra kellett állni, amit Kárpát-medencei régi fehérszőlő fajták (Furmint, Hárslevelű, Leányka) telepítésével oldottak meg. 1945 után bővült a paletta, de kizárólag fehérszőlőből. Az áttörés 1980-ban történt meg, akkor kezdték a kékszőlőket ültetni. Az eltelt idő igazolja mennyire jó ötlet volt, mert a termőhely kiválóan alkalmas a vörösbort termő szőlőknek, úgyhogy mára már az ültetvények 40%-a kékszőlő.
A bükki borok jó eltarthatóságát, a vulkáni eredetre visszavezethető talajokból merített gazdag savak garantálják, melyek teret nyitnak a változatos, intenzív ízek, zamatok kibontakozásának. Az éghajlatnak köszönhetően, magas cukorfokkal szüretelt szőlők alkoholtartalma, a harmonikus savakkal karöltve, hosszan érlelhető egészen különleges borok készítését biztosítják.
A Bükki borvidékhez a Bükk OEM termékleírásában szereplő alábbi települések tartoznak: Aszaló, Barabás, Bogács, Borsodgeszt, Bükkaranyos, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Edelény, Emőd, Harsány, Kács, Kisgyőr, Kistokaj, Mályi, Megyaszó, Mezőkövesd, Miskolc, Nyékládháza, Sály, Szikszó, Tard, Tibolddaróc és Vatta települések, a szőlő termőhelyi kataszter szerint I. és II. osztályú területei.
A borvidéken 667 ha szőlővel beültetett területből 632 ha termő szőlő, ahol a korábban egyeduralkodó fehér borszőlő 60%-ra visszaszorult, teret engedve az ezen a területen kiváló borokat adó kékszőlőknek. A Filoxéravész után telepített fajtákból a Leányka ( 85 ha) maradt meg és jelenleg is a legnagyobb termőhelyet foglalja el. A másik két fajtát mindössze néhány hektáron termesztik. A II. világháború utáni fajtabővítés eredményeként a meglévő területek összetétele a következő: Chardonnay (38 ha), Cserszegi fűszeres (30 ha), Olasz rizling (30 ha), Zenit (27 ha), Pinot blanc (24 ha), Sárga muskotály (16 ha), Szürkebarát (16 ha), Ottonel muskotály (16 ha), Semillon (12 ha), Zengő (12 ha), Királyleányka (10 ha). A kékszőlők 1980-tól való térhódítása az alábbi fajtákkal történt: Legnagyobb területen a Kékfrankost (89 ha) termesztik, ezt követi a Zweigelt (42 ha), Medina (34 ha), a Cabernet sauvignon (31 ha), a Kékoportó (21 ha) és a Blauburger (17 ha).