Pécsi borvidék

A Pécsi Borvidék, a II. világháborút követően önállósodott, vált ki a Villányi Borvidékből. Területe Baranya Vármegyében, a Mecsek déli lejtőin, a Mohácsi és Szederkényi dombok oldalain, illetve a Zselice délkeleti lankáin található. Az ültetvények nagy részét a tengerszint feletti 180-270 méter magasságban telepítették. Az országnak talán a legmelegebb éghajlatú borvidéke, így kiválóan alkalmas a késői szüretelésű különleges borok készítésére is. A különböző területek talajösszetételére jellemző a gazdag tápanyag és ásványi anyag tartalom.

Szőlőtermesztésre utaló feljegyzések igazolják, hogy az országnak ezen a részén már a hunok, avarok és a frankok is foglalkoztak vele. Egyes eredetértelmezések Baranya nevét is a szőlőből eredeztetik: „Bor anya”. A rácok betelepítése után megváltozott a korábban egyeduralkodó fehérbort adó szőlők összetétele. A telepesek, nemcsak a Kadarka szőlőt honosították meg, de magukkal hozták a vörösborkészítés technológiáját is, míg a németek a gazdaságos termelést, a piac igényeinek megfelelő minőségű és mennyiségű szőlő termelését alakították ki. A szőlőmotívum Baranya Vármegye, 1694-ben megkapott címerében is megtalálható. Mária Terézia Pécset, szabad királyi város rangra emelte, ami sokat lendített a szőlészet és borászat fejlődésében. A megnövekvő mennyiségi és minőségi igények kielégítésére, a pécsi káptalan – először csak saját használatra – hozatott be egy osztrák szőlőfajtát, a Cirfandlit. Azóta a Cirfandli a Pécsi borvidék különlegessége. A Filoxéra kipusztította az ültetvények 80%-át. A sürgető megoldás érdekében Pécs városa amerikai szőlőtelepet hozott létre 1888-ban, majd megalapították a Pécsi szőlészeti és borászati felügyelőséget, 1896-ban Vincellériskolát hoztak létre. 1949-től működik a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Pécsi Kísérleti Telepe, melynek első igazgatója Dr. Német Márton ampelográfus volt. 1987-ben a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati szervezet a „ Szőlő és a Bor Nemzetközi Városa” címet adományozta Pécsnek.