A borvidéket keletről a Duna határolja, majd innen a Gemenci tájvédelmi körzet és a Sárköz síkságon át jutunk el az észak-déli irányba húzódó Szekszárdi-dombvidékhez illetve a Geresdi-dombsághoz, egészen a nyugatra lévő Mecsek hegység nyúlványáig. A dombvidék zegzugos lankáin, alakultak ki a szőlőskertek, a rendkívüli formagazdagságú dűlők, melyekben meghatározó talaj a lösz, ami optimális mennyiségű meszet tartalmaz, ideális környezetet biztosítva a szőlőtermesztésnek. Különösen kedvező a kékszőlők számára, hiszen biztosítja a teltebb, koplexebb, gazdagabb ízeket. A dombvidék talajviszonyai a sajátos mikroklímája a Dunáról visszatükröződő napfény együttes hatása az ország egyik legjobb termőhelyét eredményezi.
Ásatások feltártak római kori szőlőtermesztésre utaló leleteket. A települést I. István király hozta létre Alisca helyén a római Mursa és Aquinkum városokat összekötő út mentén, mely a Szekszárd nevet I.Béla király idejében kapta. A szekszárdi bencés apátsági kolostor 1061-es alapító levelében a határok kijelölése, már szőlőskertekre hivatkozva történik. A bortermelés a török uralom alatt az okozott károk ellenére is fejlődött. A jó minőségű bort adó Kadarka a hódoltság idején terjedt el a „török szőlő” a „török fekete” szőlők megfelelőjeként, amit feltehetően a rácok hoztak magukkal, akik a vörösborkészítés technológiáját (héjon érlelés, csömöszölés) is meghonosították nálunk.
Szekszárd neve hallatán a vörösborokra gondolunk, hiszen az itt termelt kékszőlőből zamatgazdag, nagy beltartalommal rendelkező, harmonikus savszerkezetű borok készülnek. Kiválóságukat elismerve a borászok itt is készíthetnek és a boros címkén „Prémium” megjelöléssel forgalmazhatnak bort, ami megfelel az OEM szigorú előírásainak. A fehérborok is sajátos, lágy, illatában és ízében gyümölcsös elegáns tételek.
A Szekszárdi borvidékhez a Szekszárd OEM termékleírásában szereplő alábbi települések tartoznak: Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaszék, Decs, Harc, Kéty, Kakasd, Medina, Őcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba településeknek szőlő termőhelyi kataszter szerint I. és II. osztályú határrészeibe tartozó területek.
A borvidéken 2111 ha szőlővel beültetett területéből 2041 ha termő szőlő, melynek 81,5% kékszőlő. Mondhatjuk, hogy vörösbort termő vidék, ahol fehér fajták is engedélyezettek. Szekszárd híres bora a Bikavér és híres fajtája a Kadarka (72 ha), ennek ellenére a termő szőlők legnagyobb része Kékfrankos (562 ha), Merlot (353 ha), Cabernet franc (227 ha) és a Cabernet sauvignon (187 ha). Kiváló bort ad itt a Pinot noir (64 ha), a Syrah (54 ha), a Kékoportó (39 ha), és a Zweigelt (38 ha). Néhány évtizede fedezték fel, hogy a Szekszárdi Borvidék kiváló adottsággal rendelkezik a Malbec bor előállításához, amelyet Cot (10 ha ) néven 2012 től engedélyeztek hazánkban. Találkozhatunk még igen ritka magyar nemesítésű Bíbor kadarkával is ( 10 ha) . A fehérborszőlők, bár kis %-ban de széles fajtaválasztékban találhatóak. Chardonnay (74 ha), Olasz rizling (50 ha), Királyleányka 40 ha), Sauvignon ( 40 ha ), Irsai Oliver (35 ha), Cserszegi fűszeres(33 ha), Szürkebarát (23 ha), Zöld veltelíni (20ha), Rizlingszilváni 19 ha) és Rajnai rizling (13 ha).