Zemplén hegység déli, délkeleti részén elterülő borvidék élvezi a hegy védelmét a szélsőséges időjárástól. A térség speciális mikroklímája teszi lehetővé a nagy mennyiségben létrejövő aszúsodást, ami a Botrytis cinerea penészgomba által okozott nemes rothadás. A világon egyedülálló zamatokat a Zemplén hegység vulkáni eredetű kőzetét fedő, különböző fajta és különböző mélységű tufarétegekből nyeri a szőlő, ami akár dűlőnkként is eltérő lehet, ezzel lehetőség van a dűlőszelektált tételek elkészítésére.
Magyarországot a borral kapcsolatban, szerte a világon a Tokajival azonosítják. Az itteni szőlészet borászat történelmi gyökerei, írásos emlékekei – olaszliszkai és tolcsvai pincékről – a XIII. századig nyúlnak vissza. A XIV században kezdték a többemeletes pincerendszerek kialakítását. A XV. századból már a világhírre is van írásos bizonyíték, (Istvánffy M.: Regni Ung. Historia, Köln,1724). A Császári udvar, a XVI. század közepétől rendszeres fogyasztója a Tokajinak, ami fellendülést hozott. Az országban elsőként 1561-ben, elkészült a Tokaj -Hegyalja szőlőművelése rendtartásának szabályozása: „Culturae Vinearum Regulamentum”. Az 1600-as években Rákóczi fejedelemnek – aki több kastélyt építtetett és pincéket tartott fenn a borvidék területén – köszönhetően nagy lendületet vett a fejlődés. Igazi virágkor kezdődött, akkor alakult ki a borvidék jelenlegi arculata. A Fejedelemasszony, Lórántffy Zsuzsanna is kedvelte e nemes nedűt, részére készített, 1631-ben Szepesi Laczkó Máté református lelkész a híres, sátoraljaújhelyi Orémus dűlő szőlejéből aszúbort. Ekkor már, és később az 1700-as években az Országgyűlés törvényekkel, rendeletekkel szabályozta a tokaji szőlő és bortermelést. 1737-ben, a világon elsőként rögzítették a borvidék eredetvédelemre vonatkozó szabályokat. A cári udvar is felfigyelt a Magyar borkülönlegességre, az export egy részének folyamatos megrendelője lett. A tokaji borok piaci érdekképviseletére, 1853-ban Mádon megalakul a „hegyaljai részvénytársaság”. Húsz évvel később Tarcalon Állami Felső Népiskola és Vincellérképezdét alapítottak. A filoxéravész drámai fordulatot hozott, kipusztította az ültetvények 90%-át, ahonnan ismét talpra kellett állni, ami sikerrel megtörtént. Az 1920-as évektől a gyógyszerkönyvekben a Tokaji aszút gyógyszerként szerepeltették. 1990-től a tulajdonváltás eredményeként virágzó pincészetek öregbítik Tokaj-Hegyalja és az itt termelt bor hírnevét.
Tokaji történelmi borvidékünket, 2002-ben, egyedülálló szőlészeti és borászati adottságai és a több száz éves kultúrateremtő képessége elismeréséül, az UNESCO Világörökség Bizottság világörökség részévé nyilvánította.
A tokaji borkészítés és érlelés technológiája egyedülálló a világon. A borok kiváló tulajdonságait a természeti tényezőkön túl a speciális, nemes penésszel borított pincékben történt kisfahordós érlelés hívja életre. A hordók Zemplén-hegység Kocsánytalan tölgyfáiból készülnek, ami rengeteg hozzáadott értékkel gazdagítja a benne erjesztett és érlelt bort. A Tokaji Aszú és a borkülönlegességek – eszencia, aszúeszencia, szamorodni, fordítás, máslás – jellemzően édes borok, melyek az OEM termékleírás szabályai szerint készülhetnek. Találkozhatunk száraz tételekkel, melyek egyre népszerűbbek a fogyasztók körében. Az itt készített borokban, a fajtákra jellemző elsődleges szín, illat és zamatok mellet megjelenik a jellegzetes „ tokaji íz”, amely úgy a száraz, mint az édes tételek sajátja.
A Tokaji borvidékre különleges szabályok vonatkoznak. A borvidékekhez tartozó településeket is – ellentétben a többi 21 borvidékkel – törvény határozza meg. a 2020. évi CLXIII. Szőlészetről és borászatról szóló törvény 17.§ (1) bekezdése szerint:” A Tokaji borvidék területe Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Mád, Makkoshotyka, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tállya, Tarcal, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu településeknek a szőlő termőhelyi kataszter szerint I. és II. osztályú határrészeire terjed ki, és zárt területet alkot.
A borvidéken 4899 ha szőlővel beültetett területből 4686 ha termő szőlő, melyből 99,6% fehér borszőlő. Az államilag engedélyezett szőlőfajták közül – melyekből többel találkozunk a borvidéken – a Tokaj OEM termékleírásában 6 szőlőfajtát engedélyez, csak az ezekből készült borokra használhatják a Tokaj/Tokaji nevet. Ezek a fajták: Furmint (2963 ha), Hárslevelű (872 ha), Sárga muskotály (567 ha), Zéta (110 ha), Kövérszőlő (37 ha), Kabar (34 ha).
A böngészési élmény fokozása, a személyre szabott hirdetések vagy tartalmak megjelenítése, valamint a forgalom elemzése érdekében sütiket (cookie) használunk. A "Mindet elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhat a sütik használatához.