A Villányi Borvidék a Villányi hegység déli oldalán, 25 km hosszan elterülő „lehatárolt területű”, szőlőültetvény. A kitettség biztosítja, hogy a napsütéses órák száma és intenzitása kimagasló. Megfelelő csapadék mellet – aminek eloszlása itt viszonylag egyenletes – ideális termőhelye a szőlőnek. Talaja túlnyomó részt barna erdőtalaj, különböző vastagságú mészben, tápanyagokban gazdag agyagos lösz.
Vélhetőleg már a Kelták idejében – hasonlóan az ország más részeihez – volt szőlőművelés ezen a területen, de bizonyítottan a római időkre vezethető vissza a szőlő és bortermelés, ami megszakítás nélkül fennállt és fennáll a mai napig. A rómaiak ittlétekor Sophianae provinciához tartozott. Probus császár – éppúgy, mint az ország más részein – szorgalmazta a szőlőtelepítést, aminek írásos dokumentumát is megtalálták, a Szársomlyó hegyen 400 arpenius (50hektár) szőlőterület létrehozásáról. Folyamatosságot tanúsítandó dokumentum még, a IV.Béla királynak a Szársomlyói Vár alapítólevelében található szőlőterületre vonatkozó kitétele. A tatárjárás vagy a török uralom miatt elnéptelenedett vidékre betelepített szlávok és rácok, sok hozzáadott értékkel gazdagították a borvidéket. A német telepesek nagy hangsúlyt fektettek a pince és présházak kialakítására is, amelyből napjainkig fennmaradt a villányi, a villánykövesdi, valamint az 53 műemlékké nyilvánított pincéből álló palkonyai pincesor is. A filoxéravész törést jelentett a borvidék életében, de változást is hozott, mert utána kerültek telepítésre a már ismert világfajták. A II. világháború után nagyüzemi szőlőtermesztés volt a jellemző, ami az 1980-as évek végéig tartott. A bekövetkezett tulajdonváltás, a kialakult családi pincészetek minőségi változást eredményeztek. A szigorú eredetvédelmi szabályozással, annak megfelelve, 2005-ben a minőséget fémjelző borkategóriákat vezettek be, mint a Villányi, Villányi classicus és Villányi premium, 2014-ben pedig a legmagasabb minőségi kategóriát a Villányi super premium megnevezéseket. További előírás, hogy csak az a borászat használhatja a „Villány” nevet, aki betartja a jogszabályban előírt szüret kezdeti időpontját, ami jelenleg az aktuális piaci év augusztus 1-e.
A villányi borok a talajnak, a fekvésnek és az időjárási viszonyoknak köszönhetően sajátos, igen különleges illat és ízvilággal rendelkeznek. Az egyes fajtákra jellemző gyümölcsös illatok és ízek kiteljesednek, friss üde érzetet adnak, amely fűszerességgel egészül ki, maradandó élményt nyújtva a kóstolónak. A vörösborokra jellemző a páratlan aromagazdagság, a harmonikus savösszetétel és a gazdag tannin, amely egy testes karakteres összbenyomást biztosít.
Villányi borvidékhez a Villány OEM termékleírásában szereplő alábbi települések tartoznak: Bisse, Csarnóta, Diósviszló, Harkány, Hegyszentmárton, Kisharsány, Kistótfalu, Márfa, Nagyharsány, Nagytótfalu, Palkonya, Siklós, Szava, Túrony, Villány, Villánykövesd, Vokány településeknek szőlő termőhelyi kataszter szerint I. és II. osztályú határrészeibe tartozó területek.
A borvidéken 2174 ha szőlővel beültetett területéből 2127 ha termő szőlő, melynek 82%-vörösbort adó szőlő. Az engedélyezett világfajták közül a Cabernet Sauvignon (343 ha) és a Cabernet franc (327 ha) itt tud igazán kiteljesedni, nem véletlen, hogy az országban itt rendelkezik a legnagyobb termőterülettel. Az itt készült és a szigorú vizsgálatoknak megfelelő igen különleges Cabernet franc használhatja a „Villányi Franc” nevet. Kiváló borok készülnek az itt termelt Kékfrankos (281 ha), Merlot (269 ha), Kékoportó (249 ha), Pinot noir (107 ha) és a Syrah (87 ha) fajtákból. Találkozhatunk, a nagyobb területen csak itt termelt Blauburger (21 ha) fajtával is. Viszonylag kis területen, de sajátos ízvilágú itt a Zweigelt (20 ha) és a Kadarka (18 ha). A maradék 380 hektáron a fehérszőlők fajtaválasztéka is jelentős. Olasz rizling (140 ha), Chardonnay (64 ha), Irsai Olivér (37 ha) Hárslevelű (26 ha), Zöld veltelíni (23 ha), Ottonel muskotály (20 ha), Sauvignon (16 ha) Rajnai rizling (15 ha), Királyleányka (12 ha), Tramini (10 ha).